Rihaj!
A héten, Mikulásra való tekintettel, egész héten minden nap Mikulás-történeteket osztok meg Veletek! (én magam is többször voltam Mikulás, ebből szemezgetünk)
Mikulás a templomban
Templomunkban van két sekrestyésnéni, minden mikuláskor elkapnak egy mikulásnak-való embert, és beöltöztetik. Dehát hogyan??
Tudnék erről mesélni, mert tavaly engem kaptak el. Van egy hatalmas körszakáll-bozont-bajuszegyüttes, amit a fejemre raknak, hogy nem kapok levegőt. Illetve kapok, de a sokéves szakállból szöszök repkednek a hörgőim felé. Már EGYETLEN hajszáltól is öklendezel, hát még egy ilyen szőrcsomótól, amit, ki tudja, ki nyaldosott tavalyilyenkor. Az biztos hogy férfi volt, és ettől nem lesz jobb...
Már azt is értem, a macska miért hányja ki időnként, amit összenyalogat magáról. Ugye egy művészi hajlamú macska egész kis plüssállatokat tud felöklendezni.
Na most, én próbáltam a szakáll nagy részét kifésülni a számból, ami meg már menthetetlenül bejutott, lenyelni jobbhíján, amikor kitoltak a plénum elé. Előtte a szakállt visszafésülték a számba, hogy az úgy van jól, mert különben kilátszik a fiatal körszakállam. Kaptam egy bazinagy zsákot is. Állt körülöttem 1897 kedvesarcú mosolygós gyermek, daloltak valamit lelkesen, aztán beledörmögtem a mikrofonba, hogy hát gyerekek, könnyekig meghatódtam, olyan faszán énekeltetek! Majd jöttek a kinyújtott kezek, és osztogattam a csokiból készült képmásomat. Egyszercsak azonban eljött az a pillanat, hogy még háromszáz kisgyerek állt velem szemben, nyúlkálok zsákban, de nem akad semmi a kezembe. Lenézek: üres! Felnézek: és háromszáz kis ellenség áll velem szemben.
(Persze gyorsan leadtuk a drótot és hoztak még, a helyzet megmentődött.)
Mikulás a templomban
Templomunkban van két sekrestyésnéni, minden mikuláskor elkapnak egy mikulásnak-való embert, és beöltöztetik. Dehát hogyan??
Tudnék erről mesélni, mert tavaly engem kaptak el. Van egy hatalmas körszakáll-bozont-bajuszegyüttes, amit a fejemre raknak, hogy nem kapok levegőt. Illetve kapok, de a sokéves szakállból szöszök repkednek a hörgőim felé. Már EGYETLEN hajszáltól is öklendezel, hát még egy ilyen szőrcsomótól, amit, ki tudja, ki nyaldosott tavalyilyenkor. Az biztos hogy férfi volt, és ettől nem lesz jobb...
Már azt is értem, a macska miért hányja ki időnként, amit összenyalogat magáról. Ugye egy művészi hajlamú macska egész kis plüssállatokat tud felöklendezni.
Na most, én próbáltam a szakáll nagy részét kifésülni a számból, ami meg már menthetetlenül bejutott, lenyelni jobbhíján, amikor kitoltak a plénum elé. Előtte a szakállt visszafésülték a számba, hogy az úgy van jól, mert különben kilátszik a fiatal körszakállam. Kaptam egy bazinagy zsákot is. Állt körülöttem 1897 kedvesarcú mosolygós gyermek, daloltak valamit lelkesen, aztán beledörmögtem a mikrofonba, hogy hát gyerekek, könnyekig meghatódtam, olyan faszán énekeltetek! Majd jöttek a kinyújtott kezek, és osztogattam a csokiból készült képmásomat. Egyszercsak azonban eljött az a pillanat, hogy még háromszáz kisgyerek állt velem szemben, nyúlkálok zsákban, de nem akad semmi a kezembe. Lenézek: üres! Felnézek: és háromszáz kis ellenség áll velem szemben.
(Persze gyorsan leadtuk a drótot és hoztak még, a helyzet megmentődött.)
Szóval, idén más volt a Mikulás, és a két sekrestyésnéni olyan sikeresen beöltöztette, hogy vagy elszúrtak valamit, vagy a bácsi kevésbé szereti a szakállszöszöket nyelni: az egész bajusz-szakáll költemény le volt csúszva az állára! És borostás volt.
Én marhára izgultam, mikor kiáltja el magát valamelyik kisgyerek, hogy "EZNEMISAMIKULÁS!!!"
És nem bírom a feszkót, úgyhogy én eleve háttal álltam neki. Ne is lássam.
Üdv!
Laci Today
Én marhára izgultam, mikor kiáltja el magát valamelyik kisgyerek, hogy "EZNEMISAMIKULÁS!!!"
És nem bírom a feszkót, úgyhogy én eleve háttal álltam neki. Ne is lássam.
Üdv!
Laci Today
