Rihaj!
Abban a kényelmes helyzetben vagyok, hogy gyerekkorban-kamaszkorban nem tanultam meg főzni, hiszen egy házban laktunk nagymamámmal, aki állandóan főzött. A Moszkva étterem vezetője volt a maga idejében, hozzá volt szokva a nagymennyiségekhez, tehát akárhányan is nyitottak be hozzánk vasárnap-délben, azokat mind az asztalhoz ültette, és még így is volt annyi maradék, hogy a felét megettük hétközben, a másikfelét le lehetett fagyasztani.
Aztán amikor "kirepültem", akkor meg a feleségem főzött, mert nagyon szeret (és tud), egyszóval soha nem volt arra szükség, hogy a gáztűzhely mellé álljak.
De néha jól esne.
És rám jött, hogy császármorzsát szeretnék főzni. Vagyis: lányok, azt sütik, ugye?
A lényeg, hogy mivel nem tudok (és talpig férfi vagyok, tehát NEM fogadok el segítséget), vettem zacskósat. Aszongya: két és fél deci vízben keverd el a port.
Há' eddig könnyű! Egy vizespohárnyi plusz egy pálinkáspohárnyi vizet töltök tálba.Az két és fél deci. fontos, hogy ne a hétcentes pálinkáspoharat használjuk, csak az ötöset.
Jöhet a por. Mivel is keverjem, mivel is keverjem??
Van otthon fúrógépállványom, meg mindenféle belefogható dolgok, de érzem, hogy ide más kell... MEGVAN! IKEA TEJHABOSÍTÓ, elemes... tökéletes, el is kezdem kavarni a vizet, és apránként szórom hozzá a port. Csak néha fröccsen szét, amkor véletlenül kiemelem a cuccból a kavarót. Hm... néha meg elakad a habosító, pedig még alig sűrűsödik, mi van ebben a porban?? MAZSOLÁK! Ja tényleg, a császármorzsában van mazsola!
Na, kész a massza.
Franckarika, az aljára ült a sűrűje. Előveszek valami kézikeverőt, úgy néz ki, mint egy pesszárium, azzal kavarom tovább.
Mos'má' tényleg kész.
"Fogj egy evőkanál vajat, és egy mélyebb, teflonos serpenyőt" ...
Itt egy pici segítséget kérek:
-EZ a serpenyő?
-Nem, az a palacsintasütő, azt vedd ki, ami alatta van.
-Ezt?
-Nem. A teflonosat.
-Jóháttemontadhogyamialattavan!
Kivettem tehát a mély, teflonos serpenyőt (ugyanolyan egyébként mint a palacsintasütő, és szerintem ebben is lehetne palacsintát sütni), fogtam a vajat, és egy nagy adagot beplaccsintottam a serpenyőbe, felolvasztottam, és közben átolvastam az eddigieket, hogy mindent jól csináltam-e?
ÉG A VAJ!
Gyorsan ráizéltem a masszát, aminek meg az aljára süllyedt a mazsola.
Hogy a főzésnél minden pillanat számít!! Tiszta stressz az egész.
Letörölgetjük a ráizélés közben melléfröccsent részeket a gázról.
Megdörzsölgetjük a kezünket ott, ahol a gáz leégette róla a szőrt.
MINDENT A CSÁSZÁRMORZSÁÉRT!
És azt írja, nem szabad kevergetni, ugyanakkor úgy sikerült, hogy a mazsola összegyűlt tizenegyóránál (a serpenyő balfelső harmadában), máshol meg nincs mazsola.
Hogyan tovább: "addig sütjük, amíg az alja barna nem lesz"
HONNAN LÁSSAM AZ ALJÁT BAKKER?????????????????????????
Hát sütöm-sütöm. Ötletelek az alját tekintve. A végén elkezd barnulni a széle.
MEGVAN! Hát ha a széle barna, akkor az alja már biztos az!
Utóbb kiderült: amikor a széle barna, akkor az alja bizony már fekete.
Viszont én szeretem az égett részt. Nagymamám is, ha véletlenül elégette a lekvárosbuktát, mindig rám hivatkozott:
-Lacika miatt csináltam!
Végül persze elkészült a császármorzsa, és kellő baracklekvár és porcukor alá rejtve egész jó volt!
Üdv!
Laci Today