Rihaj!
Nem tudom eldönteni, hogy a mai bejegyzés madárról, macskáról, vagy szemüvegről szól?... de találni közös pontokat!
Kezdjük a héjával!
Hétvégén alkalmam nyílt távcsővel megfigyelni egy réti héját. Két szántóföld között egy távközlési pózna tetején ült. (nem írom ki, hogy "T-mobil", mert felhívtam megkérdeztem őket, és mondták, hogy nem, nem fizetnek azért, ha kiírom a nevüket).
Amikor a héját figyelve csodálatomnak adtam hangot, nagybátyám szerényen megjegyezte, hogy az igazából egerészölyv.
Mondjuk, tökmindegy, nem? Persze az egerészölyv tuti besértődne... és NEM! Szarik rá! Komolyan! Akkorát, hogy felkiáltottam, hogy "ÚRISTEN!", hatalmasat, és olyan magasból, hát csak úgy placcsant... és aztán, mégegyszer emlegettem a Mindenhatót... most meg azért, mert ÚÚÚGY megrázta magát utána, szóval, látszott, hogy kifejezetten jól esett neki. Szinte hallottam, ahogy mondja, hogy "hú, de jót sz... tam"...
Mondjuk, ahogy beszél, szerintem sosem volt egy úriember... de mit várjon az ember egy olyantól, aki egeret eszik? Az egerészölyv az egerész macska repülő megfelelője... Rokonok, hiszen:
-a macska sem úriember: időnként szőrgombócokat böfög fel, és ott is hagyja a szőnyegen...
-a macska is tud repülni. Csak előtte jól meg kell pörgetni a farkánál fogva, és hirtelen elengedni.
Ennyit a héjáról. Bocs: egerészölyvről. Repülőmacskáról, vazz!
Folytassuk egy idézettel tőlem, merthát tudd magadat kinevetni, ha rászolgáltál és megérdemled, az optikai szalont hívtam, ahol rendszeresen veszem a szemüvegeket és/vagy kontaktlencséket mert... hát ez némi magyarázatra szorul...
Szóval: alapjában véve én szemüveges vagyok, hiszen:
Nem tudom eldönteni, hogy a mai bejegyzés madárról, macskáról, vagy szemüvegről szól?... de találni közös pontokat!
Kezdjük a héjával!
Hétvégén alkalmam nyílt távcsővel megfigyelni egy réti héját. Két szántóföld között egy távközlési pózna tetején ült. (nem írom ki, hogy "T-mobil", mert felhívtam megkérdeztem őket, és mondták, hogy nem, nem fizetnek azért, ha kiírom a nevüket).
Amikor a héját figyelve csodálatomnak adtam hangot, nagybátyám szerényen megjegyezte, hogy az igazából egerészölyv.
Mondjuk, tökmindegy, nem? Persze az egerészölyv tuti besértődne... és NEM! Szarik rá! Komolyan! Akkorát, hogy felkiáltottam, hogy "ÚRISTEN!", hatalmasat, és olyan magasból, hát csak úgy placcsant... és aztán, mégegyszer emlegettem a Mindenhatót... most meg azért, mert ÚÚÚGY megrázta magát utána, szóval, látszott, hogy kifejezetten jól esett neki. Szinte hallottam, ahogy mondja, hogy "hú, de jót sz... tam"...
Mondjuk, ahogy beszél, szerintem sosem volt egy úriember... de mit várjon az ember egy olyantól, aki egeret eszik? Az egerészölyv az egerész macska repülő megfelelője... Rokonok, hiszen:
-a macska sem úriember: időnként szőrgombócokat böfög fel, és ott is hagyja a szőnyegen...
-a macska is tud repülni. Csak előtte jól meg kell pörgetni a farkánál fogva, és hirtelen elengedni.
Ennyit a héjáról. Bocs: egerészölyvről. Repülőmacskáról, vazz!
Folytassuk egy idézettel tőlem, merthát tudd magadat kinevetni, ha rászolgáltál és megérdemled, az optikai szalont hívtam, ahol rendszeresen veszem a szemüvegeket és/vagy kontaktlencséket mert... hát ez némi magyarázatra szorul...
Szóval: alapjában véve én szemüveges vagyok, hiszen:
-rossz a látásom, ebben segíthet pl a szemüveg
-és értelmesebb fejem is van tőle
Aztán kétezervalahányban megszületett Peti fiam. Jó arc volt, jó volt őt gyurmázni, miegymás, aztán nőni kezdett és visszaadta, és eljutottunk arra a szintre, hogy én állok, Peti az ölemben, hülyéskedünk, Peti leveri a fejemről a szemüveget, hátralépek szétnézni, ezzel az erővel rá is léptem meg is halasztottam, mint a hét életét elvettem a szemüvegnek.
--igen, mert a szemüveg is rokona a macskának: szintén hét élete van, hiszen a közhiedelemmel ellentétben, otthon javítható. Legalábbis VAN, aki otthon meg tud javítani dolgokat. Apámtól örököltem ezt a vénát. Apám MINDENT meg tud javítani, élete csúcspontja az volt, amikor nagymamám panaszkodott a protézisére, és apám a flex-szel állt neki alakítgatni.
Szóval érted, a fogtechnikus nyomul a finom műszerekkel, apám meg előkapja a flexet, feldobja a gyémántkorongot, és hadd szikrázzon!
Nos tehát ERRE a szemüvegre ÚGY ráléptem, már nem lehetett rajta segíteni.
Vettem hát egy másikat, amit Petivel két héten belül összetörtünk, és éreztem, hogy drága mulatság a gyermeknevelés. Így tehát kontektlencsehordásra adtam a fejem, gondoltam, ebből baj nem lehet. Még kezdőperiódusban voltam, napi 8-10 órát töltöttem a tükör előtt reggelente, ahogy próbálgattam berakni a lencsét. Néha begyűrődött, máskor leesett. Szeretett Fijam Péter pedig ott állt mellettem egy sámlin (mert csak így éri fel a mosdót), és nézte, mit csinál apa.
Aztán megint leesett a lencsém, és Peti abban a pillanatban megnyitotta a vízcsapot.... ergo nemhogy szemüveget nem lehet mellette hordani, de a kontaktlencsét is szabotálja....
No, kérem, ÍGY ADÓDOTT, hogy én rendszeres vendége vagyok az optikusnak. És időnként illik megnézetni a szemet, és ma felhívtam bejelentkezni, ám női hang vette fel a telefont... az optikusomnak meg nemtom a nevét, tehát így próbáltam meg azonosítani, hogy kihez jelentkeznék be:
-Hm.. van önöknél egy körszakállas srác... VAGY én vagyok körszakállas, és csak rosszul emlékszem...
-és értelmesebb fejem is van tőle
Aztán kétezervalahányban megszületett Peti fiam. Jó arc volt, jó volt őt gyurmázni, miegymás, aztán nőni kezdett és visszaadta, és eljutottunk arra a szintre, hogy én állok, Peti az ölemben, hülyéskedünk, Peti leveri a fejemről a szemüveget, hátralépek szétnézni, ezzel az erővel rá is léptem meg is halasztottam, mint a hét életét elvettem a szemüvegnek.
--igen, mert a szemüveg is rokona a macskának: szintén hét élete van, hiszen a közhiedelemmel ellentétben, otthon javítható. Legalábbis VAN, aki otthon meg tud javítani dolgokat. Apámtól örököltem ezt a vénát. Apám MINDENT meg tud javítani, élete csúcspontja az volt, amikor nagymamám panaszkodott a protézisére, és apám a flex-szel állt neki alakítgatni.
Szóval érted, a fogtechnikus nyomul a finom műszerekkel, apám meg előkapja a flexet, feldobja a gyémántkorongot, és hadd szikrázzon!
Nos tehát ERRE a szemüvegre ÚGY ráléptem, már nem lehetett rajta segíteni.
Vettem hát egy másikat, amit Petivel két héten belül összetörtünk, és éreztem, hogy drága mulatság a gyermeknevelés. Így tehát kontektlencsehordásra adtam a fejem, gondoltam, ebből baj nem lehet. Még kezdőperiódusban voltam, napi 8-10 órát töltöttem a tükör előtt reggelente, ahogy próbálgattam berakni a lencsét. Néha begyűrődött, máskor leesett. Szeretett Fijam Péter pedig ott állt mellettem egy sámlin (mert csak így éri fel a mosdót), és nézte, mit csinál apa.
Aztán megint leesett a lencsém, és Peti abban a pillanatban megnyitotta a vízcsapot.... ergo nemhogy szemüveget nem lehet mellette hordani, de a kontaktlencsét is szabotálja....
No, kérem, ÍGY ADÓDOTT, hogy én rendszeres vendége vagyok az optikusnak. És időnként illik megnézetni a szemet, és ma felhívtam bejelentkezni, ám női hang vette fel a telefont... az optikusomnak meg nemtom a nevét, tehát így próbáltam meg azonosítani, hogy kihez jelentkeznék be:
-Hm.. van önöknél egy körszakállas srác... VAGY én vagyok körszakállas, és csak rosszul emlékszem...
Üdv!
Laci Today
Laci Today
