Haló!
Megittuk a főnök pálinkáját, pedig még nincs tíz óra!
MINDENKIT SZERETEK!
Mondjuk a British Airwayshez kéne még vagy tíz üveg... akkóse szeretném, de legalábbis, nem tunnám kimóndani, hogy "utállom"...

Tuggyátok, hogy amikor írjuk a blogbejegyzést, lehet címkézni, és utána van jótanács, hogy " a permalinkeknél használjuk"... na én esz "spermalink"-nek óvazstam...annak mek semmi éérteeme!

Na holis tartottam... KEBLEMRE MINDENKIT! És repjegyeket kéne írnom... kézzedd el ügyfél aaarckifelyezését, vesz jegyet Burmába, és Brémában teszi le a repüllll. (böfF) bocsánat!

Szeretlek Viktor! Na nem,.. nemvok meleg, csak megbocsáttó... valaki kérdezte, hogy abordélyházban is adózik-e a végkielégítés...de  sszeintem csak a kétmilió fölöttirész...! Na az viszont öt évre visszamenőlegg. VIKTOR! MÉNEM TÍZ?? Az má öncsonkíttás lenne, tudom.. én se dógoznékmagamellen...

Holistartottam... Lisszabon negyvenhatezer áccállással... há át kee szááni, mer van közvetlenjárat, de így ócsóbb... reklámunk nem tekinhető ajánlattételnek... másik tételt húznék.... VÉGRE kisütött a nap! Plusz a tegnapi napkitörés... Ami jó, mert így novemberbe ez a hideg, olyan mint a hideg háború.... kimentem közértkébe vennivalami ennivalót a pálinkára, meee ezmá nem állapot.... Mármint: állapot! Tsak tarhatatlan... minden kiesik a kezembő.... kocsivaa mentem mer nem tudok járni... ÉN VAGYOK A RÉSZEG KARATÉS!!!! Lerúgom annak a kutyának a gazdáját, ami a kocsim mellé sz...... beleléptem.... MIT BELELÉPTEM? Derékig elsűjettem benne.. ... ne sajnáájatok, nem vótt rossz... ebben a hidegben.. kellemes puha meleg... csak najon bödöcs.... énkérekeenéézést... SZERETEK MINDENKIT!
 

Zárásul, hogy a focivicctémát lezárjuk a hétre, idemásolnám egy hölgy naplójának részletét a 2006-os foci vb idejéről:

2006. VI. 6.
Jocó tegnap este egy csokor tulipánnal állított haza. Cuki pofa. Aztán félénken megkérdezte, hogy gond lenne-e, ha a barátai a "vébé" alatt  néha átjönnének meccset nézni. Természetesen nem.
Ismerhetne már, hogy ilyen apróságból nem csinálok gondot.

2006. VI. 8.
Jocó képtelen felfogni, hogy feng-shui alapelvek értelmében a régi  tévének semmi keresnivalója a hálószobában. Meg értelme sincs. "Esetleg  nézhetsz valami mást, amíg mi a meccset nézzük a haverokkal." - magyarázta. Szerintem túlaggódja ezt a vébé ügyet.

2006. VI. 9.
Tegnap nagybevásárláson voltunk. Jocó a szokásos cuccokon túl bepakolt két rekesz sört, 24 csomag szotyit, és 9 csomag csipszet. "Betárazol a vébére?" - kacsintottam rá. "A nyitómeccsre." - kacsintott vissza. Jót nevettünk. Isteni humora van az én mackómnak.

2006. VI. 10.
A nyitómeccs izgalmait elkerülendő tegnap Áginál aludtam, bár  sejtettem, hogy a felügyelet hiánya rossz hatással lehet a társaságra. Sajnos igazam lett lett. Mikor ma hazaértem, széthagyott üres sörösüvegek, szétköpködött szotyihéj, szőnyegbe taposott ketchupfoltok fogadtak. "Ez így nem lesz
jó." - adtam hangot rosszallásomnak Jocónak sms-ben. "Valóban nem, de Ottó át tud hozni két kempingszéket, és akkor már el fogunk férni. Kösz a figyelmességet." - jött a válasz.
Kezd gyanús lenni ez a vébé-ügy.

2006. VI. 12.
A nappaliba merészkedve feltettem azt az ártatlan, de összetett kérdést a társaságnak, hogy
a., miért ülnek a harminc fokos lakásban különféle nemzetiszín sálakban
b., miért üvöltenek torkuk szakadtából, mikor a  TV köztudottan csak egyirányú kommunikációra alkalmas
c., miért kell megnézni a szünetben és a meccs végén az összefoglalót, amikor abban a
néhány perce lezajlott eseményeket vetítik le újra. Erre azt kaptam vissza, hogy
a., miért fontos az, hogy a titokzokni színe passzoljon a nadrághoz, mikor úgyse látszik
b., miért fontos megkérdezni, hogy fodrásznál voltam-e, ha úgyis látszik, hogy igen és
c., én azt se  tudom, hogy mi az a lesszabály, úgyhogy hagyjam őket meccset nézni. Higgadtan
a tudomásukra hoztam, hogy tőrőlmetszett bunkók egytől egyig, és remélem az anyukájuk bánja, hogy nem verte őket többet kiskorukban, majd egy francia dáma eleganciájával távoztam.

2006. VI. 16.
A tegnapi "szurkolásnak" aposztrofált óbégatás élénk hatása alatt ma délelőtt összeállítottam a veluk_ezentul_nem_baratkozhatsz.xls-t, és át is küldtem Jocónak. Ő csak annyit írt vissza, hogy Ronaldinnyó nem az egyik haverja, hanem a brazil válogatott irányító középpályása. Postafordultával
tudattam vele, hogy ennek ellenére sem barátkozhat vele. Nincs kivételezés.

2006. VI. 17.
Telefonos nyomozásom során kiderült, hogy a villamos művek 1 hónapos, a kábeltévé-szolgáltató 1,5 hónapos díjhátralék után szünteti be a szolgáltatást, így a szükséges lépések megtételétől (pl. csekkek
"elvesztése") letettem. Egyébként mélységesen felháborít ez a slendrián hozzáállás.

2006. VI. 20.
Este felhívtam anyut, hogy panaszkodjak neki kicsit, és megkérdezzem, hogy alhatok-e náluk pár napig. Hozzávetőlegesen tíz másodperce beszéltünk, mikor megkért, hogy hívjam vissza 11 után, mert apa, Tóni bácsi, meg Berci a meccset nézik, és egy szót sem ért, annyira üvölt a tévé. A visszahívást tárgytalannak ítéltem.

2006. VI. 22.
Valamelyik idióta hozott magával egy dobot, azt püfölte egész este, a többiek meg "Me-hi-ko! Me-hi-ko!" kántálással kísérték. Legalább a magyaroknak szurkolnának ezek a szerencsétlenek.

2006. VI. 25.
Közöltem Jocóval, hogy ha nem változtat a hozzáállásán, akkor Szekszésnyújork plusz jégkrémkúrába kezdek, és 120 kilósra hízok a vébé alatt. Azt válaszolta, hogy ilyen mérvű hízásnak annyi az esélye, mint annak, hogy Togo tovább jut a G csoportból. Visszavágtam egy "micsoda egy paraszt vagy te!"-vel, de éreztem, hogy ezzel legjobb esetben is csak döntetlenre hoztam az ügyet.

2006. VI. 26.
Ma reggel összefutottam Rohacsek nénivel, a szomszédasszonyunkkal a lépcsőházban. "Nem mintha panaszkodni akarnék, aranyoskám " - kezdte, és tudtam, hogy panaszkodni fog. Ez Rohacsek néni specialitása, hogy általában azzal kezdi, hogy "a világért se szeretnék zavarni" vagy "nem
dicsekvésképpen mondom" esetleg "semmiképpen nem szeretnék beleszólni", és aztán jön a "de". Most az volt a szívfájdalma, hogy mióta beindult a "fotbalnézés", meg a "mértéktelen dorbézolás", azóta Pityukának, a papagájának szókincse a "gól" és a "les" szavakon kívül tizenhét vadonatúj káromkodással is bővült, úgyhogy legyünk szívesek beszüntetni a  zajongást, mert úgy ránkhívja a rendőrséget, mint a pinty. Biztattam, hogy hívja csak nyugodtan, hátha beviszik az egész bagázst
vébéstül, szotyistul, tévéstül. Kár, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap.

2006. VI. 28.
Tegnap a távirányító szőrén-szálán eltűnt. A lelkes szurkológárda serény és átfogó kutatóexpedícióba kezdett, de sajnos nem jártak eredménnyel - ami nem is olyan meglepő annak fényében, hogy a keresett műszer a fagyasztóláda alján, öt kiló mirelit spenót alatt lapult. Nagy szerencse, hogy Taki, - aki egyébként az arcfestése alapján a németeknek szurkol - civilben műszerész, és fél óra alatt szerzett egy új távirányítót, ezzel kivívva magának az Este Hőse címet, és az ezzel járó fotelban ülési jogot.
Azt hiszem, ma beszélek pár lakatossal zárcsere ügyben.

2006. VI. 29.
Tegnap este találkoztunk a hűtőszekrény előtt Jocóval. Én jégkrémért mentem, ő sörért. "Szia" köszöntem rá. "Szia" hüppögte, és láttam, hogy könnyes a szeme. Mindig elgyengít, ha sírni látom. Átöleltem, bátorítólag megsimogattam a hátát. "Téged is ennyire bánt?" - kérdeztem. "Igen" -
szipogta. "Nyugi, rendbe lehet még hozni " - bíztattam. "Hát igen, de akkor is, tizenegyest kihagyni a nyolcvanadik percben..." - tört ki belőle a zokogás. Közöltem vele, hogy egy idióta, és utálom. Ettől egy kicsit jobb lett.

2006. VII. 1.
Fú, de utálom a focit!

2006. VII. 3.
Én nyitottam ajtót a mindennapos vendéggé avanzsált pizzafutárnak, és a nappaliig hallható hangerővel közöltem vele, hogy sajnos készpénz nincs nálam, így természetben fizetnék, ha ez lehetséges. Jocó megjelent a nappali ajtajában, de a többiek "Szöglet! Szöglet!" kiáltására azonnal visszafordult, a pizzafutár pedig közölte, hogy köszöni szépen a lehetőséget, de siet, mert szeretne hazaérni a második félidőre, úgyhogy legyek szíves mégis előkeresni ezerötöt valahonnan.
Most már biztos, hogy a foci lesz az emberiség kihalásának közvetlen okozója.

2006. VII. 5.
Még öt nap. Akár fél lábon is.

2006. VII. 7.
Három. Ezek idióták. Már félek hazameni.

2006. VII. 8.
Kettő. Ezek megvesztek. Áginál alszom.

2006. VII. 9.
Egy.

2006. VII. 10.
El se hiszem, hogy vége. Pedig de. Vége!!! Sanyi a döntő izgalmában  ugyan leszakította a karnist a nappaliban, Toncsi pedig - egyelőre  tisztázatlan okokból - befejelte a vitrines szekrény üvegét, de ezeket már elnéző mosollyal vettem tudomásul. Jocó újra a régi, kedves, aranyos, minden megy
tovább a megszokott mederben. Megbocsátásom jeléül még a lesszabálynak is utánanéztem a neten. Felhívtam Jocót, és elújságoltam neki, hogy most már értem. Nagyon örült.
Azt meg nem kell tudnia, hogy valójában még most sem értem

Maradok tisztelettee, jó hétvégéhét!
Laci Today