Sziasztok!

Peti vagyok, apa fia! Amíg ő nem ér rá blogot írni, gondoltam, írok én helyette.

Képzeljétek, ma elutaztunk nyaralni! Apa nem akarta ezt megírni blogban, mert ha így szétkürtöli, biztos be fogtok addig otthon törni meg minden. Mondta is, hogy végülis nem gond, van sör a hűtőben, igyátok meg úgysem szereti, csak a végén az utolsó kapcsolja le a villanyt! És etessétek meg Bajuszt!

Ott tartottam, hogy elutaztunk nyaralni, ami mindig úgy kezdődik, hogy apa beüti a GPS-be az úticélt. De nem amikor még áll az autó, hanem elindul, és menet közben. Anya pedig morog, hogy mit kell úgy piszkálni vezetés közben, persze nem ezekkel a szavakkal.
Aztán apa végre nem piszkálta a GPS-t, de akkor meg Eszter, aki a testvérem, mondta apának, hogy ne nyíl legyünk, hanem kislabda.
Úgyhogy apa megint piszkurálni kezdte a GPS-t, vagy hogy mondta anya, hogy átállítson bennünket a képernyőn labdának. Én terepjáró akartam lenni, de apa mondta, hogy Eszter kérte előbb.
Egy darabig nyugodtan mentünk, aztán anya rászólt apára, hogy ne versenyezzen már. Amikor sehol egy autó, én nem is értem, hogy apa már hogy is versenyezne? Apa is mondta, hogy DEHOGYIIS!, de aztán lebukott: a GPS mindig kiírja, hogy várhatóan hánykor érkezünk, és apa ennél hamarabb akar, szóval apa a GPS-szel versenyez, anya meg morog, mert hányingerünk van a kanyarokban: anyának, Eszternek és nekem.
Egyébként úgy szoktam felgyorsítani az utat, hogy hamar elalszom, és mire felébredek, ott vagyunk. De ma nagyon izgultam, mert ma BALATONRA megyünk, úgyhogy hamar felébredtem, persze még nem voltunk ott, aztán gyorsan ettem egy kolbászos zsömlét, ittam limonádét, és tovább aludtam. Amikor legközelebb felébredtem, mondtam, hogy OTTABALATON!, de apa mondta, hogy a GPS szerint csak egy víztálozó.
Észrevettem, hogy apa szagolgatja a Szipókámat, ami egy ilyen mentolos izé, amit jó szagolgatni, és Eszter megkérdezte, hogy az végülis mire való? Apa mondta, hogy igazából semmi konkrét célja nincsen: kellemes dolog szagolgatni, kicsit frissül az ember, meg mintha kitisztulnának tőle az orrjáratai. És akkor Eszter, aki olyan mint anya, mindig mindent a praktikum felől közelít meg, mondta, hogy arra elég az orrfújás is, én meg elkértem apától a Szipókát, hogy én is jól kapjak levegőt az orromon.
Ezután végre megérkeztünk, de anya mondta, hogy ez nem az lesz. Igen, mert mindenhol házak, a hotel sehol... Apa mondott valamit a GPS-ről, aztán kiderült, hogy SÉTÁNY, nem UTCA, rosszul írta be, tehát van még két és fél kilométer, ami három perc a GPS szerint, és apa meg akart fordulni, szűk volt az utca, és volt valami feljáró és ott megfordult. Szórakozott volt, mert csak kifelé tolatáskor vette észre, hogy egy magánház kerti beállójába hajtott be megfordulni, mert nyitva hagyták a kaput.

VÉGRE MEGÉRKEZTÜNK! Ami jó, mert én egyből strandolni akartam, meg apa is tisztára boldog volt, mert a GPS szerint tizenhat nullakilenckor kellett volna érkezzünk, és tizenhat tízkor megérkeztünk, de ebben már benne volt az UTCA tévesztés, szóval igazából ha nem rossz címet írt volna be, ja és az a négy és fél kilométeres kerülő, amikor rosszul értelmezte, hogy HAJTS JOBBRA, szóval simán itt lettünk volna tizenhat óra előtt, úgyhogy mi nyertünk és kész!
A lényeg, hogy végre itt vagyunk és van BALATON!
A hotel kertjében van trambulin, játszótér, pingpongasztal, és piros bársonyszőnyeg a lépcsőn, úgyhogy Eszter mondta, hogy ez egy királyi palota, mert ott van piros szőnyeg a lépcsőn. Pláne hogy még külön szobánk is van Eszternek és nekem.
Apáék kipakoltak az autóból, amivel további fél órát vesztettünk, pedig mi egyfolytában mondogattuk Eszterrel, hogy menni akarunk a strandra, mikor megyünk már a strandra, menjünk már a strandra,  úgyhogy a végén apáék mondták, hogy ők hazamennek, ebből elég, hagyjuk már abba. Ami, NEMIGASSÁG, mert, hát strandolni jöttünk a Balatonra!
De végre a helyére került minden, és elindulhattunk a partra.
Aztán apa mondta, hogy "basszus", amit mi nem mondhatunk, és azért mondta, mert otthon hagyta a fürdőnadrágját. Hozott búvárszemüveget, dioptriásat mert rossz a szeme, vízipipát, egyébként a Balatonban nem látsz semmit, és békatalpat is, de fürdőnadágot azt nem. Úgyhogy majd veszünk egyet a parton a fagyisnál. Itt olyan fagyizók vannak, hogy fagyi nincs, csak jégkrém, viszont van egy csomó játék, vízipuska és fürdőnadrág.

Végülis a parton erős szél volt, a Balaton ki akart jönni a vízből, akkora hullámok voltak, hogy inkább nem mentünk bele, csak végigsétáltunk a parton. Utána meg fel a hotelbe vacsorázni, ropogós sajt volt rizzsel és tartárral, amit én nem kértem. Van féladag is, anya mondta, hogy a gyerekeknek az kéne, de apa meg mondta, hogy "NEKIK, amikor regelire pizzát kértek?!", úgyhogy egész adagot kaptunk, de anyának igaza lett, mert pont a felét hagyta ott Eszter is és én is.
Amikor már jóllaktam, kicsit játszottam a Fantámmal, a számba vettem egy kicsit, és felfújtam vele az arcom, mint egy hörcsög, és akkor anya rám szólt, hogy Peti nemár, és akkor lenyeltem. Pedig abban semmi rosszaság sincs, és a szép abroszt sem én kentem össze az arcfelfújással, hanem Eszter a tartárjával. 
Aztán amikor már alig volt Fanta a poharamban, mondtam apának, hogy kérek szívószálat, IGEN, ahhoz az egy kortyhoz, naés, és akkor apa nagyon csúnyán nézett rám, hogy ne csináljak hülyét a pincérből, amikor én nem is mondtam, hogy hülye, mert olyat nem mondunk!

Vacsora után csocsóztunk egyet. Igazából Eszter és anya nem tudnak csocsózni, én sem próbáltam még soha, de biztos tudok, és apa, neki régen volt csocsója. Eszter apával volt, anya meg velem, de aztán Eszterrel helyet cseréltünk, úgyhogy én voltam apával, Eszter meg anyával. Szerintem titokban Eszter is velünk volt, mert az első három gólunkat ő rúgta saját maguknak. Én ott is hagytam apát egyedül, gondoltam, velük csak elbánik. Volt ott egy billiárdasztal is, úgyhogy én inkább billiárdoztam. Az nagyon jól ment, kivéve hogy apa rám szólt, hogy ne dobáljam, és vegyem ki a pólóm alól. Mondtam hogy DE AZ CICI, de mondta, hogy a lábacskámra esik és az nagyon fáj. 

Aztán feljöttünk a szobánkba, vitáztunk egyet, hogy ki fürödjön elsőnek, és a végén szépen illatosan mindenki lefeküdt aludni. Én akartam még játszani egy kicsit, nemér, úgyhogy biztos, hogy holnap reggel úgy fogok felkelni, hogy egyből játszom a duplómmal!

Jó éjszakát!
Peti