Rihaj!
Kérem én a repüléssel foglalkozom, és az ember elkezdi csepegtetni a fiába is a tudást már korán. Így adódhatott, hogy tegnap egy repülős fotót nézegetve, a hároméves Petinek magyaráztam:
-Látod, ez a szárnya, meg ez is a szárnya, ez pedig a függőleges vezérsík!
Mire Peti:
-Igen, apa, függövőle-gees, fehér csík!
Na egyébként többen kérdezték, hogy hol dolgozom, merthogy néha idézgetek az utazás szakmából. Egy vietnami utazási irodánál árulok repjegyeket, és az utasaink főleg vietnamiak. Nagyon bírom őket, nagyon kedves emberek, és majdnem mindenkit Nguyennek hívnak, így a nevekkel sincs bajom. Ha bejön egy ügyfél, mondom neki, hogy "Hi, Mr Nguyen!" és odavan, hogy tudom a nevét!
Most is van egy csoportunk, 34 fő, ebből 28 Nguyen, pedig csak négyen rokonok.
Volt nekik egy híres szeretett Nguyen nevű császáruk, az ő tiszteletére hívnak mindenkit így. Olyan, mintha nálunk I. István tiszteletére mindenkinek Első lenne a vezetékneve...
Kérem én a repüléssel foglalkozom, és az ember elkezdi csepegtetni a fiába is a tudást már korán. Így adódhatott, hogy tegnap egy repülős fotót nézegetve, a hároméves Petinek magyaráztam:
-Látod, ez a szárnya, meg ez is a szárnya, ez pedig a függőleges vezérsík!
Mire Peti:
-Igen, apa, függövőle-gees, fehér csík!
Na egyébként többen kérdezték, hogy hol dolgozom, merthogy néha idézgetek az utazás szakmából. Egy vietnami utazási irodánál árulok repjegyeket, és az utasaink főleg vietnamiak. Nagyon bírom őket, nagyon kedves emberek, és majdnem mindenkit Nguyennek hívnak, így a nevekkel sincs bajom. Ha bejön egy ügyfél, mondom neki, hogy "Hi, Mr Nguyen!" és odavan, hogy tudom a nevét!
Most is van egy csoportunk, 34 fő, ebből 28 Nguyen, pedig csak négyen rokonok.
Volt nekik egy híres szeretett Nguyen nevű császáruk, az ő tiszteletére hívnak mindenkit így. Olyan, mintha nálunk I. István tiszteletére mindenkinek Első lenne a vezetékneve...
A vietnamiakkal nagyon jó és nagyon könnyű együtt dolgozni, különbségek leginkább a táplálkozási szokásainkban vannak. Pl ha én teát iszom, akkor forró vízbe dobok egy tasak filteres teafüvet. Hát ők úgy csinálják, hogy hoznak valami bokrot, azt beleaprítják a kannába, és leforrázzák. Ez úgy néz ki ilyenkor, mint egy hínárral benőtt gömbakvárium, múltkor raktam is bele aranyhalat, de megfőtt, mielőtt megmutathattam volna nekik. Rám is szóltak, hogy a szusi nem így készül. Mindenesetre szörnyű a teájuk, kolleganőm (szinténmagyar) spenótt-teának hívja, én hínárteának. De tegnap, másfél évnyi itt-dolgozás után, eljutottam arra a szintre, hogy megkóstolom a teájukat. Eleinte csak szagolgattam. A vietnami tea illata nagyon hasonlít a nyári árok illatára, amikor benne hagyják a levágott gazt, az előző este nagyon megázott, és ma párolog negyven fokban. Az íze is kábé ugyanez, illetve egy kicsit, mintha ponttyal csókolóznál, egyszóval, ki lehet hagyni. Igaz, jobb, mint a múltkor megkóstolt ír krémtea-almalével.
Étkeinkben is eltérőek vagyunk.
Nemrég hoztam be töltöttpaprikát, persze a paprikát otthon még leszedtem róla, mert azt utálom. Kollegina meg nézi-nézi a húsgombócaimat a paradicsomszószban, majd megkérdi, mit eszem.
-Töltött paprikát!
-Dehát ebben nincs is paprika!
Igaza van, de egy szót sem szólhat, mert a múltkor pont ő evett olyan kaját, hogy a szaga még hagyján, de olyan fekete lé volt, mintha használt olajat kanalazna befelé. Kérdeztem is, miaz:
-Babfőzelék!
-De mitől van ilyen fertelmes színe neki? -mire ő ártatlan szemekkel:
-Hát: feketebab-főzelék!
Illetve, csakúgy, mint a japánok és a kínaiak, evőpálcikával esznek. Bámulatos, ahogy egy gyrost pillanatok alatt megsemmisítenek két pálcika segítségével!
Viszont következésképpen, a konyhánkban csak pálcika van, meg kávéskanál. Én a könnyebb utat választom, és kávéskanállal ebédelek. Annyit elárulhatok, hogy ha a kávéskanál nem is elég éles, de elég ERŐS ahhoz, hogy elvágjam vele a bécsiszeletet.
Van egy nagyon finom gyümölcsük is, a lichi. Ez egy zöldes-narancssárgás szörny, leginkább a reklámokban ábrázolt náthavírusra hasonlít, és ugyanolyan szúrós-szőrös héja van, mint a gesztenyének. Ettől meg kell szabadítani, és hozzájutunk a belsejéhez, ami megintcsak olyan, mint a gesztenye, csak fehér, és állaga a csigára emlékeztet. Aki ezt meg tudja enni, annak jó, mert ízre finom.
Érdekes még a társaságban elfogadott viselkedési formájuk is. Egy alkalommal elmentünk együtt étterembe olyan tizenhatan. Ebből egy magyar volt (én). Úgy volt, hogy kínaiba megyünk, de a végén a csapat ad hoc a szusi mellett döntött.
Nem szeretem a halat, ezért még életemben nem voltam szusiétteremben.
Aztán szerencsére úgy alakult, hogy beléptünk az étterembe, és nekem puszival köszönt a pincérnő, hát, kicsi a világ, de így legalább sikerült elintéznem, hogy szusi-étteremben pizzát kaptam!
Naszóval, hogyan viselkedjünk társaságban: kérem, a csapat leült az asztalhoz, mindenki elővette a laptopját, netbookját, i-Phoneját, és az első kérdés nem az volt, hogy "kérem az étlapot" vagy "mi az ajánlatuk?" hanem hogy "MI A JELSZÓ A WIFIHEZ?!"
Úgyhogy mindenki evett, közben böngésztek, és egyedül az én telefonom nem jó ilyesmikre. Dafte elkezdtem esemesezni rajta. A mellettem ülő rám szólt: milyen aranyos pici kijelzője van!
Aztán vigasztalni próbált: "mondjuk az i-phone nem is olyan jó, a nagy kijelző miatt gyorsan lemerül."
Na erre már én sem álltam meg..mindenki villog hogy mit tud a telefonja... itt olyat kell mutatni, amit az övék nem tud... úgyhogy csak annyit válaszoltam:
-Ja, lemerülni, az enyém is pillanatok alatt lemerül, ezt nézd!
És beraktam a háromdecis ásványvizes poharamba a telefonomat, és valóban egy pillanat alatt az aljára süllyedt. Amikor láttam, hogy a srác sápadni kezd, megnyugtattam, hogy vízálló.
Na, mára már csak egy idézet ügyfelemtől, USA jegyet vesz, és mondja, hogy:
-És akkor két napra átugranánk Tahitire!
Mivelhát Tahiti nemtúlközel van ide, visszakérdeztem, hogy "át UGRANÁNK"? Mire ügyfél:
-Jabocs, nem Tahiti, hanem Haiti!
Üdv!
LaciToday
Étkeinkben is eltérőek vagyunk.
Nemrég hoztam be töltöttpaprikát, persze a paprikát otthon még leszedtem róla, mert azt utálom. Kollegina meg nézi-nézi a húsgombócaimat a paradicsomszószban, majd megkérdi, mit eszem.
-Töltött paprikát!
-Dehát ebben nincs is paprika!
Igaza van, de egy szót sem szólhat, mert a múltkor pont ő evett olyan kaját, hogy a szaga még hagyján, de olyan fekete lé volt, mintha használt olajat kanalazna befelé. Kérdeztem is, miaz:
-Babfőzelék!
-De mitől van ilyen fertelmes színe neki? -mire ő ártatlan szemekkel:
-Hát: feketebab-főzelék!
Illetve, csakúgy, mint a japánok és a kínaiak, evőpálcikával esznek. Bámulatos, ahogy egy gyrost pillanatok alatt megsemmisítenek két pálcika segítségével!
Viszont következésképpen, a konyhánkban csak pálcika van, meg kávéskanál. Én a könnyebb utat választom, és kávéskanállal ebédelek. Annyit elárulhatok, hogy ha a kávéskanál nem is elég éles, de elég ERŐS ahhoz, hogy elvágjam vele a bécsiszeletet.
Van egy nagyon finom gyümölcsük is, a lichi. Ez egy zöldes-narancssárgás szörny, leginkább a reklámokban ábrázolt náthavírusra hasonlít, és ugyanolyan szúrós-szőrös héja van, mint a gesztenyének. Ettől meg kell szabadítani, és hozzájutunk a belsejéhez, ami megintcsak olyan, mint a gesztenye, csak fehér, és állaga a csigára emlékeztet. Aki ezt meg tudja enni, annak jó, mert ízre finom.
Érdekes még a társaságban elfogadott viselkedési formájuk is. Egy alkalommal elmentünk együtt étterembe olyan tizenhatan. Ebből egy magyar volt (én). Úgy volt, hogy kínaiba megyünk, de a végén a csapat ad hoc a szusi mellett döntött.
Nem szeretem a halat, ezért még életemben nem voltam szusiétteremben.
Aztán szerencsére úgy alakult, hogy beléptünk az étterembe, és nekem puszival köszönt a pincérnő, hát, kicsi a világ, de így legalább sikerült elintéznem, hogy szusi-étteremben pizzát kaptam!
Naszóval, hogyan viselkedjünk társaságban: kérem, a csapat leült az asztalhoz, mindenki elővette a laptopját, netbookját, i-Phoneját, és az első kérdés nem az volt, hogy "kérem az étlapot" vagy "mi az ajánlatuk?" hanem hogy "MI A JELSZÓ A WIFIHEZ?!"
Úgyhogy mindenki evett, közben böngésztek, és egyedül az én telefonom nem jó ilyesmikre. Dafte elkezdtem esemesezni rajta. A mellettem ülő rám szólt: milyen aranyos pici kijelzője van!
Aztán vigasztalni próbált: "mondjuk az i-phone nem is olyan jó, a nagy kijelző miatt gyorsan lemerül."
Na erre már én sem álltam meg..mindenki villog hogy mit tud a telefonja... itt olyat kell mutatni, amit az övék nem tud... úgyhogy csak annyit válaszoltam:
-Ja, lemerülni, az enyém is pillanatok alatt lemerül, ezt nézd!
És beraktam a háromdecis ásványvizes poharamba a telefonomat, és valóban egy pillanat alatt az aljára süllyedt. Amikor láttam, hogy a srác sápadni kezd, megnyugtattam, hogy vízálló.
Na, mára már csak egy idézet ügyfelemtől, USA jegyet vesz, és mondja, hogy:
-És akkor két napra átugranánk Tahitire!
Mivelhát Tahiti nemtúlközel van ide, visszakérdeztem, hogy "át UGRANÁNK"? Mire ügyfél:
-Jabocs, nem Tahiti, hanem Haiti!
Üdv!
LaciToday
ps az alábbi kedves háziállatba nemrég botlottam, gyermekek hintáztatását simán rá lehet bízni, profi:
videa.hu/videok/allatok/birka-hinta-pu4560cTNR2cXZ6x
(úgy értem: ha a gyerekek szeretik az extrém sportokat)
