Rihaj!
Van az elhízásnak az a mértéke, ami már nem is mérhető, azaz mértéktelen, ma erről értekeznék két pont erejéig. Mindkettő behatás a Lehányfalusi strandon ért (ahol idén tegnap kétszer voltunk: először és utoljára).
Első Gondolat a Mértéktelen Túlsúlyról
Az úszómester annyira kövér, hogy az hogyan tud fuldoklót menteni?
Aztán rájöttem: ha lát egy fuldoklót, ugrik egy bombát - kimegy az összes víz a medencéből, és megmenekült a fuldokló
Második Gondolat a Mértéktelen Túlsúlyról:
Van a kövérségnek az a mértéke, hogy áll, előtte kettes sorokban sorakozik a hasa, és a felesége kenegeti naptejjel.
Nade Maaargit, nórmális? A hátát nem éri el senki, oké. A saját hasát kövéren is eléri az ember, minek disznólkodik rajta a felesége a gyerekeim szeme láttára?
De nem is ez a rettenetes, hanem hogy NEM KELL BEKENNI NAPTEJJEL! Hát a Napnak már az is kihívás, hogy egy ekkora felületet egyáltalán lebarnítson, nemhogy leégessen!!!
Arról meg nem is beszélve Margit, hogy a kövérségnek ekkora mértékét én meg sem engedélyezném! Hát törekszünk az alternatív és megújuló energiákra, erre micsinál, elvonja a napkollektorok elől a napenergiát!!!!!
Monnyon le!
Arról nem is beszélve Margit, hogy életképtelen: nyáron belehorpad az aszfaltba, nem ér át a kamion előtt, és szétplaccsan.
Üdv,
Laci Today
